A gazdi persze bosszankodik, legalább megdorgálja, vagy el is veri a kis mihasznát, de ez általában nem segít. Mit kellene tenni, hogy a kiskutya kevesebb kárt tegyen a kertben?
Ha kertészkedünk, azt lehetőleg ne a kutya szeme láttára tegyük. A kis kíváncsi ugyanis azonnal odajön, akár el is hordja a kisebb kerti szerszámokat, majd később ő is nekiáll a lábaival, karmaival, fogaival "kertészkedni". Kisebb az esély erre, ha nem látja, mit csinálunk a növényekkel. Ezért erre az időszakra vagy zárjuk be őkelmét a házba, vagy közvetlenül akkor csináljuk mindezt, miután megetettük, mert utána általában jóízűt szoktak szundikálni.
Célszerű kis fakerítést húzni a virágágyás köré, de ez a kerítés legyen masszív és kellő magasságú, hogy a kutya se feldönteni, se átugrani ne tudja. A gyengén leszúrt karókat hamar az ajtó előtt találhatjuk.
A másik megoldás, ha tudomásul vesszük a kutya rágáskényszerét, de figyelmét egy olyan tárgyra fókuszáljuk, amivel nyugodtan bajlódhat, például egy emészthető műcsonttal. Ezt állateledel boltokban szerezhetjük be. A nagy csöves-cupákos csontoktól óvakodjunk, mert bár ezzel akár napokra csend és nyugalom költözhet a házba (kedvencünk addig nem nyugszik, amíg az egészet szét nem rágta), de a sok csontszilánktól nagyon kemény lesz a bélsara, ami könnyen szorulást okozhat.
Ekkor ugyanis kötni fogja a fenyítést az elkövetett "bűnhöz". Ha csak később tesszük meg ezt, akkor nem tudja, miért kapott ki.
Gyakori hiba, hogy előbb behívják a kutyát "gyere ide!" felkiáltással, majd jól megverik. nem csoda, ha a későbbiekben nem fog engedelmeskedni a behívó parancsnak, hiszen emlékszik már: amikor megtette, utána verést kapott.
A kutyák rágáskényszere azonban nem örökös, már egy-másfél éves korukra (általában) megszűnik, és ahogy a kutya nő, viselkedése is megváltozik: lehiggad. A kezdeti bosszúságok is hamar feledésbe merülnek. Addig érdemes egy kis megértést tanúsítani kedvencünk csínytevéseiért.
